Miskolc múltjában jelentős szerepet játszott a Búza téri piac, ugyanis ez volt a város egyik kereskedelmi csomópontja. Azonban napjainkra már kevésbé örvend akkora népszerűségnek, mint korábban. Utána jártunk a piac múltjának és jelenének, hogy megtudjuk mi változott.
A piac múltja
A tér neve közel sem a véletlen műve, hiszen már a 18-19. században is itt zajlott a gabona és terménykereskedelem jelentős része, így a hely hamar a város kereskedelmi központjává nőtte ki magát. A heti és országos vásárok miskolci centrumaként emlegetett piacról olyan feljegyzéseket olvashatunk, melyek megemlítik, hogy a tér rettenetesen sáros volt, de mindig zajlott az élet.
A zöldség, gyümölcs, liszt és hús kínálata mellett helyet kaptak olyan árusok is, mint a kovácsok, szatócsok. A Búza tér első vásárcsarnoka 1885-re épült meg Soltész Nagy Kálmán javaslatára. Az új és akkoriban modernnek számító épület 720 négyzetméter alapterületű volt, ezáltal helyet adott terménykereskedőknek, pecsenyéseknek és pékeknek.
A századfordulóra azonban már szűknek bizonyult ez a terület, így 1926-ban az amerikai Speyer-bankkölcsön felhasználásával egy korszerűbb vásárcsarnok épült a Búza tér mellett. Ezzel végleg megerősödött a tér szerepe, tehát a piac nem csupán az adás-vétel helye lett, hanem a város egyik legfontosabb közösségi színtere, ami a miskolci élet pezsgését mutatta – olvashatjuk a Dobrossy István által szerkesztett Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig című könyvben.
Az élettel teli piac a második világháború idején komoly károkat szenvedett, azonban a rekonstrukcióra csak 1957-58 között került sor. A hatvanas évekre újra kinőtte magát a Miskolcon található piac. Végül 2006. januárjában a Búza téri Vásárcsarnok épületei közül az 1926-ban átadott központi csarnokot műemlékké nyilvánították, majd a közgyűlés határozata alapján megalakult a Miskolci Piac Fejlesztő és Üzemeltető Zrt. és 2008 októberére újjáépítették a Búza téri Vásárcsarnokot és piacteret.
(Forrás: buzater.hu)
Egy olvasónk édesanyja a következőképp emlékezett vissza Miskolc egyik legforgalmasabb részére.
Elmondása szerint a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a Búza téri piac egészen más arcát mutatta, mint manapság. A mostani formájában modernizált csarnok és rendezett pavilonsorok helyén akkoriban igazi népi forgatag volt. Hozzátette, hogy a buszpályaudvar környéke nem sokat változott azóta, de a piac másképp nézett ki.
A virágárusok helyén kis bodegák sorakoztak, ahol lángost, sült kolbászt, hurkát és pecsenyét lehetett venni. A piac mögötti részen kocka alakú kis házikókból kínálták a tojást és egyéb portékákat. A csarnok oldalában a zöldséges sorral közbezárt részen hosszú, kőből készült asztalok álltak, ahol többnyire szép korúak árultak zöldséget és gyümölcsöt.
Régebben élő állatokat is lehetett vásárolni, valamint a piac egyik végén az újságos kapott helyet, míg a másikon a tejtermékeket és gombákat árusították. Visszaemlékezése során elmondta, hogy az emberek ott ettek, ittak és beszélgettek a piacon. Mindenkinek megvoltak a maga megszokott árusai, az emberek zöme ismerte egymást, kedvesek voltak és közösségi hangulat uralkodott.
A régi idők piacához a veszélyek is hozzátartoztak. „Emlékszem, hogy akadtak zsebtolvajok is. Volt egy olyan ember, aki egy tapétavégóra hasonlító eszközt fogott a kezében és nézte, hogy kinek a táskáját lehet felvágni” – mesélte. Hozzátette, hogy az egykori tömeg mára jócskán megfogyatkozott, és ne tudja, hogy manapság mennyire jellemzőek az ilyen lopások a piacon.
Szerinte a legutóbbi felújítás során a csarnok szellőztetése nem sikerült jól, mivel télen nagyon hideg van és előfordulhat, hogy megfagynak a gyümölcsök. Azt tapasztalta, hogy sok üzlet bezárt, kevés a vásárló, ahogyan az őstermelők is. Úgy véli, hogy a 2008-as válság is közrejátszott ebben, mert ekkor minden lelassult.
Olvasónk édesanyja aggódik a piac jövője miatt:
„Az őstermelők, a régi nénik és bácsik is egyre kevesebben vannak és ez a generáció lassan kihal. Nem tudom, mi lesz utánuk. Vajon maradnak-e még igazi árusok a piacon, vagy már csak a kereskedők veszik át a helyüket? Sajnos ma már az emberek többsége nem szeret, vagy nem is tud zöldséget, gyümölcsöt termelni” – fogalmazott. Hozzátette, hogyha tehetné, akkor a mai napig ott vásárolna, a külföldről behozott zöldségeket és gyümölcsöket elkerülendő.
Beszámolóján felbuzdulva mi is ellátogattunk a piacra, hogy saját szemünkkel győződjünk meg az ottani állapotokról
Október 11-ét választottuk a vizitre, és azt tapasztaltuk, hogy rajtunk kívül viszonylag sokan tették ugyanezt a reggeli órákban, ámbár nem láttunk hömpölygő tömeget, pedig ezen a napon gombakiállítás is volt. A piacot körbesétálva találkoztunk olyan árusokkal, akik sajtokat, mézet és egyéb termékeket kínáltak. A lengyel áruk boltjánál és a zöldségárusoknál egész sokan voltak, azonban a büféknél nem láttunk kígyózó sorokat.
A zöldség- és gyümölcsfelhozatalt is végig néztük. Például a mandarin kilója 1600 forint, míg a citrom átlagosan 1500 forint körül volt. A paradicsom 900, a szőlő 750 és 1000 forint per kilogramm között mozgott. Tejet 460 és 550 forint per liter áron találtunk. Kenyeret 800 forintért kapni, de olyan termékeket is árulnak, mint a sushi rizs, amiből fél kilogramm 750 forint.
A vásárcsarnokban már kevesebben voltak. Ez köszönhető annak is, hogy sok a kiadó üzlet, de a benti állapotok sem a piac fénykorát tükrözik.
Egy árustól megtudtuk, hogy 10-20 évvel ezelőtt sokkal több eladó volt. Szerinte az emberek nem az őstermelőktől vásárolnak, mert manapság az a fontos, hogy az adott termék legyen nagy kiszerelésű és olcsó. Tehát az egészséges kínálat háttérbe szorult, főleg mióta megjelentek olyan boltok, mint a Tesco és az Auchan. Persze ez a jelenség valószínűleg azért is tapasztalható, mert nehéz fenntartani egy piaci üzletet, hiszen jelentősek a kiadások. Az előző évhez képest neki is árat kellett emelni, mert magasabbak lettek a költségei.
Beszélgettünk vásárlókkal is, és egyikük elárulta, hogy sokan járnak a piacra Egerből. Egy másik vevő azt mondta, hogy szerinte érdemesebb itt zöldséget és gyümölcsöt vásárolni, mint valami nagyobb boltban, azonban hozzátette, úgy véli hamarosan a virágok fogják uralni a piacot.
A Búza téri piac ma már nem a régi, hiszen a beszámolókban említett közösségi hangulatból kevesebb maradt. Általánosságban elmondható, hogy a piacok közel sem örvendenek akkora népszerűségnek, mint korábban. Mégis, aki felkeresi, érezheti, hogy a város múltjának egy darabja továbbra is él.
Fotók: B24, Miskolc a múltban/Németh Zita
Szöveg: Pál Dániel
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
